Névadónk

Dr. Somogyi Imre (1894–1951)

Iskolánk névadója a baptista egyház legodaadóbb és legtehetségesebb szervezői közé tartozik, egy személyben volt egyházvezető, vallásügyi harcos, gyülekezeti prédikátor, író, költő, lapszerkesztő.

Gyülekezeti élete 1922-ben kezdődött, bemerítésére Békéscsabán került sor. Fél évvel később, 28 évesen megválasztották felelős lelkipásztornak a gyulai közösség élére. 1925 és 1927 között Amerikában járt tanulmányúton, ahol Louisville-ben előbb teológiai ismereteit gyarapította, majd a magyar diaszpóra szolgálatában tartott előadásakot Amerika-szerte. Evangelizációja, cikkei, hitvitái olyan jelentősek voltak, hogy Virginiában a lynchburgi egyetem a hittudományi doktorátus tiszteletbeli fokozatát adományozta Somogyi Imrének.

A baptista hittestvéri közösség élére 1933-ban választották meg először a hajdúböszörményi országos konferencián. Ezt követően haláláig a baptista egyházi élet szervezeti keretének középpontjában maradt, ahol legfőbb feladatának tekintette ezeket: befelé egység és missziós elhivatottság, kifelé bizonyságtétel és jogvédelem. Kitartóan küzdött a „szabad államban szabad egyházat” cél megvalósításáért és a vallásszabadság minden értékéért.

Szerteágazó tevékenysége egyszerre szolgálta a baptista közösséget és a szélesebb társadalmat. A háborúkat követő újjáépítések munkáiban több szervezetben is vezető, támogató szerepet vállalt, például a Nemzeti Segély szervezetben, amely a különféle forrásokból érkező anyagi támogatások elosztásáról gondoskodott. 1936 és 1946 között irányítója volt a magyar alliánsz mozgalomnak, vezetőként az ökumené áldásos fejlődésén tudott munkálkodni. Meghatározó szerepet töltött be a baptista iratterjesztésben, amelynek élére állt nem sokkal bemerítését követően. Az iratmisszió jelszava a venni, olvasni, terjeszteni volt, ehhez igazodva végeztek bibliaterjesztést, és különböző kiadványokkal propagálták az emberek körében az evangéliumi igazságokat. Igehirdetéseket tartott a Petőfi rádióban, itt beszélt az egyház szerepéről a világban, bibliai tanításokról, az emberek közötti békés egymás mellett élésről, az Istenbe vetett feltétlen bizalom fontosságáról.

1927-től 1951-ben bekövetkezett haláláig látta el a budapesti Nap utcai gyülekezet lelkipásztori szolgálatát. Arra törekedett, hogy lelkipásztorként „megépítse a közösség belső templomát”, melyet követte az új imaház felépítése is, ami 1930-ban készült el. A Nap utcai gyülekezet élén az egész ország testvériségének meleg otthont teremtett, ahova bárki, lelkipásztorok, gyülekezeti tagok bizalommal mehettek, és ahonnan megvigasztalódva jöttek el.

Jelentős írói munkássága és lapszerkesztői, könyvkiadói szolgálata. Több mint félszáz könyvet és füzetet hagyott az utókorra, köztük olyan időtálló műveket, mint az Égő csipkebokor című prédikációgyűjtemény vagy A vallásszabadság és a baptisták című egyháztörténeti kötet. Rendszeres szerkesztője, vagy írója volt több baptista újságnak, kiadványnak, ezek közé tartozik például a Sion Őre gyülekezeti értesítő, a Békehírnök, A Kürt, de amerikai útja során az Evangéliumi Hírnök hasábjain is jelentek meg nagyhatású művei.

Somogyi Imre mint költő eddig a legjelentősebbet alkotta a magyarországi baptista közösségben. Emericus néven kora ifjúságától élete végéig lírai formában is megnyilatkozott. Mondanivalója széles területet ölel fel, nem csak a hívő ember szólal meg, hangot ad gondolatainak prédikátorként, prófétaként, máskor a szüleit tisztelő gyermek, a szerető férj, apa, a hazájáért aggódó hazafi vagy a társadalom elesettjeit felkaroló pásztor áll előttünk verseiben.

1949-től küzdött gyógyíthatatlan betegségével, de a szenvedő beteg még évekig dolgozott. 56 éves korában bekövetkezett halála egy korszakot zárt le a magyarországi baptisták körében.

(Összeállítva a Dr. Somogyi Barnabás, szerk.: Csontokba zárt tűz című kötet alapján)